Barbara.sz.sz.:
A következő nap kótyagosan keltem. Michael mellkasán feküdtem éppen. Óvatosan, ügyelve, hogy fel ne ébresszem, felültem az ágyban, és éppen álltam volna fel, mikor éles fájdalom nyilalt a combjaimba. Felszisszentem és mentem tovább. Aztán próbálgattam, hogy szorosan össze tudom-e zárni a lábaim, hát nem igazán sikerült, esetleg óriási fájdalmak árán. Úgy döntöttem, inkább abbahagyom a próbálkozást, nehogy Mike felébredjen. Mivel eszembe jutott Dorina, gyorsan felléptem MSN-re, és ráírtam, mert be akartam számolni mindenről. Félreértés ne essék, nem fogom teljes részletességgel leírni, hogy az aktuális időben Michael éppen mit csinált velem, de azért azt csak elmondom neki, hogy milyen érzés volt… Ja és… Igen. Mielőtt megkérdeznéd, már válaszolok is: Igen, ő tudja, hogy Michaellel élek, és hogy ő a szerelmem is. Ő is nagyon szereti Michaelt, bár nem szerelemből mint én, ő egy rajongója. Helyesbítek: Egy nagyon nagy rajongója. Már beszélt Mikeal MSN-en, és azt mondom, hogy rajongó létére elég nyugodt. Mások már MSN-en keresztül ezerszer hisztiztek volna, hogy akarnak Michaellel találkozni, de Dorina egyetlen egyszer kérdezte meg, hogy nem találkozhatnánk-e vele. Igen, találkozhatnánk. Huszonéves létemre nem voltam még nála. Támadt egy remek ötletem. Le is írtam Dorinának…
„ ~_~ Barby ~_~ (L) Michael (L) üzenete:
Figyelj… Ma hány körül érnél rá? :D
~_~ Dorina Jackson ~_~ üzenete:
Mert? Már mit tervezel megint? ;) xD
~_~ Barby ~_~ (L) Michael (L) üzenete:
Hát hogy nem-e mehetnénk el Michaellel hozzád :D Na, mit szólsz? Jó ötlet? ;)
~_~ Dorina Jackson ~_~ üzenete:
Ez komoly?(L) Én nagyon szívesen várlak titeket… *___* Úristen… Ezt kajak komolyan gondolood?*__*
~_~ Barby ~_~ (L) Michael (L) üzenete:
Persze^^Akkor mikorra menjünk? :D J
~_~ Dorina Jackson ~_~ üzenete:
Hát… Most van negyed tizenegy…
Akkor… Hát… Olyan egy óra múlva? *___*
~_~ Barby ~_~ (L) Michael (L) üzenete:
Rendben :D De nem baj, ha pár percet késünk? ://
~_~ Dorina Jackson ~_~ üzenete:
Miért lenne baj? :P Dehogy baj! Várlak, nyugi!:P
Na elmegyek bevásárolni meg ilyenek… Na szia,puszi,és siessetek! Szeretlek titeket <3”
És le is lépett. Úgy gondoltam, itt az ideje egy kis ébresztőnek, ezért kikapcsoltam a laptopom, letettem odalra, és – kihasználva az alkalmat, hogy alszik – ráugrottam Michael hátára.
- Áááááááá!! – kiáltott fel meglepetten Michael, és értetlenül felnézett.
Én a nevetéstől a hasamat fogva legördültem a hátáról, és pont mellé huppantam le az ágyra.
- Mi-mi van? – kérdezte zavartan.
- Aaz… A… Ki… Kiáltás! – mondtam, a röhögéstől majd’ megszakadva.
Michael felült az ágyon, és sértődötten nézte, ahogy fokozatosan abbahagyom a nevetést.
- Tudod mi jár annak, aki felébreszt? – mondta sértődött hangnemben, de szemében még is láttam a pajkosságot.
- Büntetéés!!! – rikkantotta el magát Mike, és jött felém, hogy megcsikizzen.
- Nee…Michael…! – szóltam rá két nevetési roham között.
- Dede… - vigyorgott rám.
A következő két percben már fulladoztam a nevetéstől.
- Mondani…Akarok…Valamit!
- Igen? Hallgatlak – hagyta abba a csiklandozást, és mellém ült a kedvesem.
- Szóval. Mára van munkád?
- Nincs… Miért is? – nézett rám sandán Michael.
- Mert mára megbeszéltem Dorinával, hogy elmegyünk hozzá… Ne nézz így rám, nincs olyan messze! És különben is, aludtál – mentegetőztem.
- Jó, rendben van – mosolygott rám.
Ránéztem az órámra. Ötven volt. Jó, akkor tíz óra ötven perc…
- ÚRISTEN! Már háromnegyed tizenegy múlt öt perccel, és nekünk negyed tizenkettőre oda kell érnünk! Ez azt jelenti, hogy… JÉZUSOM! Huszonöt percünk van!!! Go, go, menjél készülődni, Michael – aggodalmaskodtam.
Michael körülbelül öt perc alatt elkészült, viszont én még tíz perc alatt sem tudtam elkészülni.
- Drágám, gyere már!! Így is gyönyörű vagy, mit akarsz még? – kérdezett engem Michael, mikor észrevette, hogy keresem a kedvenc fülbevalóm.
Pár perc múlva izgatottan kiléptem a „házunk” ajtaján.
Dorina.sz.sz.:
Izgatottan, fel-alá járkálva vártam a barátnőmet és a kedvenc énekesemet. Előzőleg mindent előkészítettem, hogy ha megjönnek, megkínáljam őket valamivel. Pár percig vártam, aztán lassan elmúlt negyed tizenkettő öt perccel… Utána tízzel… Már majdnem csalódottan pakoltam össze, mikor kocsi zúgást hallottam. Izgatottan kinéztem az ablakon; hát egy fekete limuzin állt a házam előtt. Ugrálva szaladtam ajtót nyitni.
- Sziaa! – ölelt át Barbara, egy pillanatra elengedve a barátja kezét.
- Ööhmm… Szia, én Michael vagyok – mosolygott Mike. Látszott, hogy zavarban van, ezért próbáltam a legtermészetesebben viselkedni.
- Szia. Én Dorina vagyok – mosolyogtam én is rá, és nyújtottam felé a kezem. Ő megfogta, és már nem volt annyira zavarban. Pár másodperc múlva elengedtük egymást, és bevezettem őket a házba.
- Ez itt a nappali – mutattam körbe az említett helyiségen. – Ja, és ott a kedvenc poszterem!
Oda mentünk az említett poszterhez. Az Michaelt ábrázolta, amint a jól ismert, Come Togetherös, citromsárga ingjében feszít. Vagyis inkább a falnál áll, és valami oszlopon könyököl. Ha valakinek nem lenne valami világos, akkor már most elmondom, mi van: én huszonkettő vagyok, Michael huszonkilenc, Barby is huszonkét éves.
- De jóó! Ez nekem is meg van, igaz, drágám? – kérdezte Barby Mikeot.
- Ja, de főleg élőben!
TTovább mentünk.
- Ez itt a konyha.
Körülnéztünk, aztán tovább mentünk az étkezőbe, a spájzba, a fürdőszobába, aztán a hálószobába. Elnézelődtünk itt is, aztán mentünk le enni.
- Juj! Dorina, ne haragudj, kint hagytam valamit. Egy pillanat.
Barbara.sz.sz.:
Majdnem elfelejtettem az ajándékot! De hülye vagyok…
Gyorsan kiguberáltam a kocsiból, és visszarohantam a házba.
- Egyébként bocsi, hogy késtünk, csak nem tudtuk, mit adjunk neked… Végül is emellett döntöttünk. Remélem, tetszik! Nyisd csak ki – mosolyogtam Dorinára, és leültem Michael ölébe.
- Oooh! Mindig is ilyenre vágytam – mosolyodott el, majd a következő pillanatban komorrá vált barátnőm arca. – Barby… Tudod, számoltam, és… Ebben a hónapban „csak” huszonkilencszer találtuk ki egymás gondolatait, gondolatmenetét… Honnan tudtad, hogy én mindig is egy eredeti autogrammos Bad lemezt akartam???
Egy pillanatra nagyon ledöbbentem.
- Nem tudtam, csak… Egyszerűen éreztem – mondtam döbbenten.
- Woow… Ez tök duuurvaa… - szólalt meg Michael is.
Vagy egy percig némán ültünk, aztán Dorina megtörte a csendet.
- Van egy ötletem! Mi lenne, ha kimennénk a szőlőmbe? Tök jó móka lenne – kérdezte barátnőm vigyorogva.
- De ilyen ruhában?
- Nyugi, nyár van! Nincs sár… Ha pedig az a ragadós valami beleragadna a gatyátokba – bár Barby farmerébe kötve hiszem -, akkor valahogy megpróbáljuk majd kiszedni…
- Rendben van, menjünk.