Barbara.sz.sz.:
Kiértünk a szőlőbe. Fogtuk magunkat, nemes egyszerűséggel besétáltunk és levettünk egy-egy fürt szőlőt. bevettünk mind a hárman egyet-egyet, majd kicsit később fintorogva köptük ki.
- Fúj! Ez ki... - itt egy olyan szót használt, ami a szeretkezett szó ronda megfelelője. - savanyú! Fúj! A francba! - fintorgott Michael.
- De drágám! Mióta beszélsz te ilyen "szépen"?
Úgy látszott, hogy zavarba hoztam.
- Ööhm... Elnézést kérek, egyébként oha nem beszélek így... Bocsi!
Dorinával csak legyintettünk, aztán tovább indultunk. Ekkor éreztem, hogy a hátamnak csapódott valami. Megfordultam, és a következő szőlőszem milliméterekkel kerülte el az arcom.
- Igen? Majd meglátjuk... Vigyázz, kész, csatáraa! - ordítottam, majd átbújtam a következő szőlősorba. Miközben Dorinát kerestem, Michael éppen fejen dobott.
- Te kis szemtelen! Na várj, ezt még visszakapod!
Kicsit később utolértem a szerelmemet, és sorozatban rázúdítottam körülbelül tíz-tizenkettő darab szőlőszemet. Mondanom sem kell, mind eltalálta (egó megvan -_-" xD). A nevetéstől összegörnyedtem, mikor Mike felkapott az ölébe.
-Szeretlek - suttogta, a fülemhez hajolva.
- Én is téged - mondtam neki mosolyogva.
- Dori...? - kezdte kérdését Michael, de ekkor a szájába repült egy szőlőszem.
Hatalmas hahotázásban törtem ki, ahogy megláttam Michael értetlen fejét.
- Engem keresel? - mondta előre lépve Dorina.
Kicsit elszórakozgattunk, aztán hirtelen a telefonom megcsörrent. Megnéztem, ki az: valami ismeretlen szám. Gondoltam egyet és felvettem.
- Halló? - szóltam bele.
- Barbara? - kérdezett vissza egy ismerős, mély férfihang.
- Igen. Ki keres?
- Öhmm, izéé... James vagyok.
- Ne. Az nem lehet. Te... Te számomra halott vagy. Honnan tudod a telefonszámom? Miért hívtál? Mit akarsz tőlem azok után, ahogy elmenekültél tőlünk, mikor én tizenkét éves voltam, te meg húsz? Miért zaklatsz egyáltalán?! Ha?! HA?! - ordibáltam a telefonba hisztérikusan.
- Nyugi van! Csak érdeklődni akarok, hogy mi újság van veletek.
- Ezt ugye nem gondoltad komolyan?!
- De, nagyon is. Anya kiheverte már, hogy elmentem?
- Tudod, te gyáva, gerinctelen, bunkó, alantas féreg... Tudod, apa és anya... Apa és anya... Meg-meghaltak... - mondtam elfúló hangon. - És minden miattad van! Reggel arra keltem, hogy anyáék téged említenek... Anya vissza akart fogadni, de apa ellenezte, és cirkuszoltak.. Aztán balesetet szenvedtek. És tudod, ez mind miattad van, érted?! - folytattam dühösen.
- Ohh.. Sajnálom.
- Késő bánat! Amúgy a történtek után szerinted elhiszem, hogy sajnálod? HÁT NEM!!!
- Értem. Akkor most.. Most inkább megyek. Szia.. Szeretlek.
- Én nem! GYŰLÖLLEK TÉGED!!!
És lecsaptam a telefont. Aztán fokozatosan összeomlott bennem a világ. Michael átölelt az egyik oldalról, Dorina a másikról.
- Ne.. Ne haragudjatok - szólaltam meg úgy, mintha náthás lennék. - Csak tudjátok.. Van egy bátyám, aki egyáltalán nem szeretett, sőt, gyűlölt velünk élni.. Talán éppen ezért hagyott minket itt húsz éves korában. Anyám soha nem heverte ki annak a féregnek a távozását. Talán éppen ezért gyűlölöm annyira.. Mindig csak fájdalmat okoz.. Na, de mindegy, köszönöm, hogy elmondhattam ezt nektek.
Halványan elmosolyodtam. Michael ránézett az órájára.
- Juj! Már öt óra! Nem kellene mennünk? Kezd sötétedni.
- Tudjátok mit? - kérdezte titokzatosan mosolyogva Dorina.
- Igen?
- Menjünk, de ne haza, hanem egy buliba!
Pár másodpercig gondolkoztunk, majd rávágtam:
- Jó,oké! De hova?
- Egyik haverom éppen ma szervez egy bulit. Nincs messze tőlem, ezért gyalogosan olyan két perc alatt leérünk.
Még egy kicsit gondolkoztunk, majd Michaellel egyszerre rávágtuk:
- Jó, benne vagyok!
- Akkor.. Először is: Itt alszotok nálam?
- Igen! Úgy is készülődtünk, ha esetleg itt aludnánk, legyen másik ruhánk - mosolyogtam Dorinára.
- De ugye a pasim nem fog zavarni? Mármint.. Na, értitek.
- Neem, miért zavarna? Nem fog zavarni!
Dorina elmosolyodott. Én is elmosolyodtam, és megölelgettem.
- Na, későre jár, indulnunk kéne.. - szólt közbe Michael.
- Jaaajj, hogy lehetsz ilyen ünneprontó?! - szidtam le szerelmemet.
- Te meg nézd meg az órát, cica!
Na, de a végén még is elindultunk.
Mire Dorinához értünk, addigra már lement a nap.
- Dorina.. - szólítottam meg a fentebb említett nőnemű személyt.
- Igen?
- Biztosan odaérünk két perc alatt? - aggodalmaskodtam.
- Persze! Amúgy.. Tudok egy ruha boltot, ami éjjel - nappal nyitva van.. Ha gondoljátok, benézhetnénk oda, úgy is venni akartam magamnak pár cuccot..
- Oké! Úgy is hoztam magammal pénzt, remélem, elég lesz..
Michael arcán láttam, hogy nem nagyon lelkesedik az ötletért.
- Lányok! Egyezzünk meg valamiben: Mindent, amit szeretnétek, megveszitek, és én - itt magára mutatott - fizetem ki nektek! Mondjuk Barbynak alapból én fi..
- Héé, Mr. Gazdagság - szakítottam félbe Mike monológját. - Ki a jó ég mondta, hogy te fizeted a cuccokat, amiket venni szándéko..
- Én mondtam, mert tudtommal velem élsz, az én barátnőm vagy - szakított félbe engem is Michael. - És Dorina meg a legjobb barátnőd, ezért ő is ide tartozik! Amúgy meg van éppen elég pénzem, viszonyításnak például százötvenezer dollár csak elég egy két dolcsis ruhára..
- Jól van, jól van, Mr. Gazdagság, megengedem, hogy fizesd a cuccainkat - próbáltam nevetés nélkül mondani, de Mike arckifejezése láttán röhögőgörcsöm támadt. Elindultunk a bolt irányába. Dorina éppen meglátott egy csinos kis felsőt..
